Ókor

Hírek

Ókortudományi Társaság – február 16.

2018. 02. 13. 16:05
tabel

Meghívó

az Ókortudományi Társaság 2018. február 16-án, pénteken, 17:00 órakor kezdődő
felolvasó ülésére, amelynek programja:

Bencze Ágnes
Az aiginai Onatas és a tarentumiak
Gondolatok a koraklasszikus kori szobrásziskolák problémájához

Taras (Tarentum) archaikus és klasszikus kori életének egyik legfontosabb régészeti emlékanyaga a város szentélyeiben felajánlott fogadalmi terrakotta-szobrocskák sok ezer darabos sorozata. Ennek az emlékanyagnak a szisztematikus áttekintése során figyeltem fel egy olyan formai csoportra, amely a    Kr. e. V. század első felében válhatott népszerűvé a tarentumiak körében, és szoríthatta ki a korábban használt, késő archaikus stílusú alkotásokat. Másképpen fogalmazva: ennek a csoportnak a megjelenése mintha egyértelmű és végleges ízlésváltozás dokumentuma lenne a dél-itáliai poliszban. Az új művészi formanyelv gyökereit keresve arra a megállapításra jutottam, hogy annak legközelebbi rokonai Aiginához kötődnek. Ez annál érdekesebb, mivel az írott források (elsősorban Pausanias) tanúsága szerint a Kr. e. VI. század vége és a Kr. e. V. század közepe között Aigina kiemelkedő jelentőségű szobrászati hagyomány hazája volt – ennek az irodalmilag jól dokumentált művészeti hagyománynak az azonosítása a fennmaradt régészeti emlékanyagban azonban máig is megoldatlan problémát jelent. A korszakkal foglalkozó kutatók egy része magát a lehetőséget is elutasítja, hogy formai alapon felismerhető volna a híres „aiginai iskola”. Szintén Pausanias tudósítása szerint azonban a tarentumiak valamikor a klasszikus kor hajnalán, talán a Kr. e. 460-as évtizedben, nagyszabású győzelmi emléket állítottak Delphoiban – amelynek alkotója a legnevesebb aiginai szobrász, Onatas volt.

Grüll Tibor
Orbem terrarum subicere
Világbirodalmi törekvések és földrajzi ismeretek az ókori Rómában

A mai térképekre pillantva nehéz megértenünk, miként állíthatta Augustus a Res gestae első mondatában, hogy „az egész földkerekséget a római nép uralma alá vetette”. Az első római hódítók az Eratosthenés-féle világtérképre hagyatkoztak, amikor Pompeiustól kezdve Caesaron át Augustusig az egész oikumenére kiterjedő birodalomról álmodoztak. Csakhogy a diplomácia, a hódítások és főképp a kereskedelem révén egyre újabb és újabb adatok váltak ismertté az oikumené valós kiterjedéséről. Ez már az első században is feszegette az eratosthenési világképet, de a második század derekán működő Ptolemaios világtérképe nyomán már végleg szakítani kellett az orbis terrarum = orbis Romanus elképzeléssel.

Helyszín:

az ELTE Bölcsészettudományi Kar “A” épületének Kari Tanácsterme
(1088 Budapest, Múzeum körút 4/A, magasföldszint).