Götz Andrea ♦
Az Antike Welt idei első számának központi témája az ókori öltözködés (vö. az Ókor korábbi számával ugyanerről). A Bonni Egyetemen folyó textilkutatás után a szám bemutatja a római, az ókori keleti és a Tang-kori Kína ruházkodását, majd az ókori keleti ruhafestés rejtelmeibe enged bepillantást.
A ruházkodás – nem meglepő módon – nem csak a test melegen tartására szolgál. A régészeti textilkutatás viszonylag új tudományága egyre inkább teret nyer a kutatásban, hiszen az öltözködés a társadalomban bekövetkező politikai és gazdasági változásokat is tükrözi, így elengedhetetlen a történelem megismeréséhez. A Bonni Egyetem a maga nemében páratlan oktatási és kutatási programot folytat a régészeti textilkutatás területén.
Az Ókorportál olvasóinak négy tanulmányt mutatunk be; ezek közül az első a római öltözködésről szól.
Annette Paetz: Római öltözködés – Róma és a provinciák
(Die Kleidung der Römer – Ausdruck kultureller Auseinandersetzung zwischen Rom und den Provinzen)
A Római Birodalom terjeszkedésével bekövetkező kulturális változások megjelentek a ruházaton is.
A római kultúrát a katonák és köztisztviselők képviselték az újonnan elfoglalt területeken, a ruházat is szimbolikus értelmet nyert.
A tunica mint a rómaiak ismertetőjegye az alapvető ruházathoz tartozott, nem és alkalom szerint más hosszban és színben viselték. A férfiak a tunica felett togát hordtak. A római öltözködéshez lásd részletesebben (tunica, toga, köpeny) P. Szeoke Judit: Római császárkori viselet és divat. A magistratusok tunicát és togát viseltek. A katonák öltözete tunicából, köpenyből, szandálból, ill. csizmából, sisakból és a fegyverzetből állt, de ruházatuk esetleg idegen népek kultúrájából is kiegészült, pl. a keleti nadrággal vagy a gall kapucnis köpennyel.
Augustus idejére a toga majdnem teljesen kiment a divatból (l. P. Szeoke 2003, 25–26), de a hagyományos értékek jelképeként, a toga viselését a reprezentatív, hivatalos alkalmakon kötelezővé tették. Az Augustus kori női viselet a tunicaszerű calasisra és stolára épült, köpenyként a palla szolgált.
A romanizált területeken a közterek szobrai megfeleltek a római normáknak, de a privát szférában számos, a helyi jellegzetességeket felmutató ábrázolás létezett. A szíriai Palmyrában pl. a férfiak gazdagon díszített nadrágot, hosszú ujjú inget és csizmát viseltek, a nők szintén díszes, tunicaszerű ruhát, ferdén megkötött köpennyel, kendőket és sok ékszert. A férfiak ábrázolásai (római és helyi stílusban) arra enged következtetni, hogy kétféle kultúrának is megfeleltek. Germania, Noricum és Pannonia területén is hasonló képet látunk: a férfiak római és helyi (pl. gall kapucnis köpeny), a nők helyi viseletben jelennek meg – Germániában azonban új, a római és helyi jellegzetességeket keverő ruházatot találunk az ábrázolásokon.
Az egyiptomi múmiaportrékon a felső társadalmi rétegek hellenisztikus, római stílusban mutatkoznak, mind a ruházat, a hajviselet és az ékszerek terén is. A római hadseregben szolgált egyiptomi férfiak a római katonák esetében szokásos módon jelennek meg. A római kultúra hatása az egyiptomi túlvilággal kapcsolatos elképzelések tárgyi kultúráján jelentkezik.
A birodalom egész területén megnőtt a luxustárgyak iránti kereslet. A keleti eredetű arannyal díszített selyemszövetek és bíborszínű kelmék nagy népszerűségnek örvendtek.
A római szimbólumok elterjedtek a birodalom teljes területén, ám helyi színezetet nyertek, a nők és férfiak a társadalomban betöltött szerepüknek megfelelően ötvözték a két kultúra elmeit.
A kép forrása: messala.de
