A vonatkozó szakirodalom összefoglalása
Végh Roland
John C. L. Gibson 1961. „Observations on Some Important Ethnic Terms in the Pentateuch”: Journal of Near Eastern Studies 20 (4), 217–238.
A John C. L. Gibson által jegyzett cikkben a szerző megvizsgálta a Tórában előforduló etnikai terminusokat. Gibson az előforduló nép- és országneveket összehasonlítja a kortárs nem bibliai forrásokban előforduló ugyanolyan nép és helységnevekkel. A cikk az én szempontomból azért volt fontos, mert a kurzus során készített Gen 23-fordításban előfordul a hitteus, hettita, ḥitti elnevezés, amely név nem tudjuk, hogy milyen népcsoportot jelölhet. Erre a kérdésre próbál választ adni Gibson cikke.
Az időszámításunk előtti második évezred végén Palesztinában, hála földrajzi helyzetének, rengeteg különböző népcsoport élt. Erről a sokszínűségről tanúskodik a Biblia és egyéb kortárs források is. Bár több népcsoportról, mint a girgasiták, a perizeusok vagy a jebuzíták kevés konkrét adatunk van, más közösségekről rengeteg információval szolgálnak a különböző források. Gibson hat nagyobb népcsoportot vesz számba cikkében, ezek a következők: kánaániták, emóriak, hitteusok/hettiták, hurrik, arámiak és a héberek. Az általunk fordított szövegrész szempontjából a hitteusokat tárgyaló rész a legfontosabb.
Az általunk hettitákként ismert népcsoport, egy indoeurópai dialektust beszélő nép volt, amely a Kaukázus felől foglalta el Kis-Ázsiát a Kr. e. 2. évezred elején. A hettita név a térség eredeti lakóiról maradt rájuk, ahogy az kiderül a Bogazköy-dokumentumokból. Ezekben a forrásokban Kis-Ázsiát ḫatti-nak, nyelvüket ḫattilinek hívják. Az őket elűző „hettiták” saját nyelvüket našili-nek nevezték. Az indoeurópai hettiták korai történelméről keveset tudunk, birodalmuk fénykora kb. Kr. e. 1450-ben kezdődött, amely Suppiluliuma (Kr. e. 1375–1335) uralkodása idején érte el csúcspontját. A birodalom ezután száz évvel felbomlott, azonban Észak-Szíriában és a Taurusz vidékén még ötszáz évig fennmaradtak kisebb királyságaik. Az asszír dokumentumok ezekre a királyságokra is ḫattiként hivatkoznak, azonban ekkorra ezek a királyságok már etnikailag sokszínűvé váltak. A királyságok nyelve közel állt az indoeurópai hettitához. Ezeknek a királyságoknak az asszír növekedés vetett véget a Kr. e. 8. században. Ez alapján három különböző hettita csoportot különböztetünk meg:
- Hettita I Kr. e. 2000 előtt: az indoeurópai „hettitákat” megelőző népcsoport, akik Kis-Ázsia őslakosai voltak
- Hettita II kb. Kr. e. 2000–1100: az indoeurópai hettiták, akiket a környező népek is így hívnak
- Hettita III kb. Kr. e. 1100–700: az újhettiták, akik Észak-Szíriában és a Taurusz vidéken éltek, hettitáknak hívták őket az asszírok, azonban etnikailag sokszínű csoportot alkottak.
Ezek után áttérhetünk a bibliai versek megvizsgálására. Az ősatyák korától kezdve találhatunk utalásokat a Tanakhban a „hettitákra”, akiket a Biblia ḥittinek vagy bné ḥétnek nevez, és akik Palesztina őslakosságát alkotják sok más néppel egyetemben. A probléma az elnevezéssel az, hogy semmilyen külső bizonyítékunk nincs arra, hogy a hettiták bármelyik (I, II, III) csoportja jelen lett volna a régióban az ősatyák korában. Gibson felsorol több helyet, ahol világos, hogy kikről van szó, így a 2Sám 24,6; 1Kir 10,29 és a 2Kir 7,6 az újhettitákat nevezi ḥittinek. Ezzel szemben a honfoglalás idején is említ a Szentírás hettitákat több helyen is, pl. Gen 15,20; Exod 3,8; Deut 20,17; Józs 12,8. A történelmi adatok alapján ezeknek a verseknek a II-es hettita csoportra kéne utalniuk, azonban ezek nem voltak jelen a területen. Mi lehet a magyarázat? Feltételezhető, hogy az izraeliták a bennszülött népektől eltanulták a hettita elnevezést (a név előfordul az Amarna-levelezésben is), azonban idővel elfelejtették, hogy kik voltak azok, és a Szentföld őslakosaival kezdték el azonosítani őket. A magyarázat mellett Gibson megjegyzi, hogy Józsué könyvében találhatunk egy zavaró utalást (Józs 1,4) a hettiták országára (talán északon), illetve a Bírák könyvében (Bír 1,26), ahol Bétél környékére a Biblia hettita lakosokat helyez.
Az ősatyai történetekben található elnevezésre azonban még nem talált a szerző magyarázatot. A hettiták több helyen meg vannak említve a Genesisben például: 26,34; 27,46, ezek a versek Ézsau hettita feleségeire utalnak, míg a 23; 25,9; 49,29; 50,13 Efronra, akitől Ábrahám vásárolta a Makpéla barlangját. A megoldás Gibson és több kommentátor szerint is abban rejlik, hogy ezek a versek papi forrásból származnak és nem hettita etnikumú személyeket jelölnek. Valószínűsíthető inkább, hogy a hettita elnevezés a papi megfelelője a jahvista kánaánitának és az elohista emórinak, melyek Palesztina eredeti lakosságát jelölik, ahogy azt a szerző a korábbiakban bizonyította.
A szerző ezek után bemutat több más lehetőséget is. M. R. Lehmann szerint az Ábrahám és Efron között kötött üzlet megfelelt a hettita ingatlanvásárlási gyakorlatnak, ez alapján Gibson megvizsgálta a lehetőségét annak, hogy élhettek-e hettiták az ősatyák korában Palesztinában. C. H. Gordon magyarázatát is ismerteti, amely szerint Ábrahám a hettita területen fekvő Úr-Káldeából érkezett, hogy kereskedjen Palesztinában, ahol egy hozzá hasonló hettita kereskedő csoporttal találkozik (Gen 23), akik azért jöttek délre, hogy beindítsák a Júdeai-dombságban a hebroni piacot. Gordon mindehhez az ősatyák korát az Amarna-levelezés idejére teszi. Gibson mindezt túl korainak tartja és bár azzal, hogy ő a Mari-levelezés korára helyezné a pátriárkák korát, feloldaná a problémát, azonban mégis arra a végeredményre jut, hogy bölcsebb a forráskritikára hagyatkozni és azt mondani, hogy a hettita elnevezés a papi megfelelője a palesztinai őslakosokra használt etnikai terminusoknak.
A mi szempontunkból fontos hettita elnevezés Gibson cikke alapján egyenértékű az őslakos kifejezéssel, akárcsak az emóri és a kánaáni, és nem jelöl valódi népcsoportot. A bibliai fejezet fordítása szempontjából érdemes lehet elolvasni a vonatkozott M. R. Lehmann cikkét (Lehmann, M. R. 1953. „Abraham’s purchase of Machpelah and Hittite Law”: Bulletin of the American Schools of Oriental Research 129, 15–18.).
A választott fordítási típusról
Az eredeti kontextust megváltoztattam, és amint a fordításból kiderül, modern, kortárs európai keretek közé helyeztem a bibliai diskurzust. Így lett a muszlim vendégmunkás-bevándorló, az ingatlanügynök és az értékesítési menedzser meghatározó szereplője a jelenetnek, és a tárgyi, valamint a nyelvi orientáció is adekvát.
Gen 23,3–16: Kulturális átértelmezés
Ibrahim pedig felkelt elhunyt hozzátartozója mellől, hogy tárgyaljon az ingatlanügynökökkel. Így kezdte a megbeszélést:
– Bár csak letelepedési engedéllyel vagyok itt önök között, adjanak nekem önöknél egy sírhelyet, hogy eltemethessem a halottamat.
A következőt válaszolták neki, Ibrahimnak az ingatlanügynökök:
– Figyeljen ránk, Uram, ön rendes hívő ember itt közöttünk, a legjobb sírhelyen temetkezhet, senki sem fogja megakadályozni önt közülünk abban, hogy eltemesse a halottat.
Felállt Ibrahim, hálája jeléül meghajolt a dolgozók, az ingatlanügynökök előtt, majd azt mondta nekik:
– Ha úgy látják jónak, hogy eltemethetem temetetlen halottamat, hallgassanak meg engem és hozzanak nekem össze egy meetinget Efron Ben-Coharral, azért, hogy odaadja nekem a Makhpéla-barlangot, ami az övé, és amely a mezője szélén található. Az önök között megszokott teljes áron adhatná el nekem sírhelyül.
Efron éppen ott ült az ingatlanügynökségen. Ezt válaszolta ő, Efron, az ingatlanos Ibrahimnak, ott az ügynökök és a salesesek füle hallatára:
– Nem, Uram, odaadom önnek a mezőt és a rajtafekvő barlangot is átadom, a kollégáim tanúsítják, hogy odaadtam azt önnek, menjen, temesse el halottját.
Ibrahim ismét meghajolt a dolgozók előtt és azt mondta Efronnak, kollégái füle hallatára:
– Kérem, figyeljen rám jobban, oda akarom adni a mező árát, vegye el tőlem, és én eltemetem az elhunytat.
Válaszolt Efron Ibrahimnak:
– Uram, figyeljen rám, kettőnk között legyen akkor négyszáz euró, ennyit ér, de most már temesse el a halottját.
Végighallgatta Ibrahim Efront, leszámolta a pénzt, amit a többiek is hallottak, négyszázat euróból, mert ez az üzleti élet pénze.
