Ókor

Bibliafordítás 03.1 – Gyakorlati feladat: egy szöveg előírt fordítási típus szerinti fordítása

A Lev 19,9–20 kulturális átértelmezése

Koltai Kornélia

Bibliafordítói műhelyünk egyik kreatív gyakorlataként egy újabb bibliai szakaszt a kulturálisan átértelmezett fordítástípus szerint kellett lefordítani. Mivel a hallgatók dönthették el, hogy melyik legyen ez a bibliai szakasz, mindenki javaslatot tett egy szövegrészre. Izgalmas volt látni, hogy ki milyen szövegtípust tart megfelelőnek az átiratra, melyikről gondolja úgy, hogy van elképzelése, affinitása az átértelmezéséhez. Főként elbeszélésekre, narratív műfajú passzusokra érkeztek javaslatok. Éppen ezért volt különleges a Lev 19,9–20 felvetése.
A Leviticus/Leviták könyve/Mózes III. könyve teljes egészében az ún. Papi kódex része, rituális-kultikus előírásokat tartalmazó törvénygyűjtemény. Magyarul a Papi-írásról jó összefoglalást olvashatunk Rózsa Huba vagy J. Alberto Soggin ószövetségi bevezetőjében (Rózsa 1995, 208–220; Soggin 1999, 151–162), valamint a Leviticuson belüli önálló gyűjteményről, az ún. Szentség törvényéről is (Lev 17–26), amelynek az általunk lefordított szakasz is részét képezi (Rózsa 1995, 221–226).
A nyelvében és rituális-szociális vonatkozásában sokszor nehezen érthető, tömény héber jogi szöveg igazi kihívás még a szó szerint fordító számára is. Megértéséhez-lefordításához ugyanis ismerni kell a jogi nyelvezet speciális szabályait, formuláit, kifejezőeszközeit, tisztában kell lenni a szavak kontextuális jelentésével, nem is beszélve a törvények, esetünkben: az apodiktikus törvények értelmezéséről. Az apodiktikus törvények Soggin meghatározásában olyan parancsokat vagy tiltásokat tartalmaznak, amelyek megszegőit büntetés sújthatja, enyhítő körülmények vagy szükségszerű, speciális helyzetek figyelembe vétele nélkül (Soggin 1999, 167). De vajon milyen lehetett az a történelmi kor, társadalmi berendezkedés, életforma, ill. élethelyzet, ahol ezek a parancsok-tiltások valós tartalommal és konzekvenciával bírtak?
Ha ezen ismeretek bírása és ezen kérdések megválaszolása már kielégítő fordítást (szoros megfeleltetést) eredményezhet is, a kulturális átértelmezéstől még mindig messze vagyunk.
A helyzetet tovább nehezíti, hogy a Lev 19,9–20 olyan utasításokat foglal magában, amelyek csupán normatív jellegükben kötődnek egymáshoz, az aktuális élethelyzetre való vonatkozásuk különböző. Hol és hogy lehet kijelölni azt a kulturális keretet, amelyben valószerűen hat a tematikusan lazán illeszkedő parancsok-tiltások mindegyike? Persze a legfőbb kérdés: egyáltalán lehetséges-e átértelmezni az ószövetségi törvények Sitz im Leben-jét?
Természetesen a javasolt verziók közül e legnagyobb kihívást jelentő szakasszal kellett megbirkóznunk!
Mielőtt az átértelmezéseket elolvasnák, kérjük, tekintsék meg a különböző felekezetek hagyományos fordításait az alábbi oldalakon:

A választott kulturális kontextusról

Abból kiindulva, hogy az adott ókori izraeli társadalomban helye volt ezeknek a parancsoknak – vallási értelemben és az általános emberi együttélés szabályozását tekintve egyaránt, olyan kontextust kellett keresnem, amelyben morális és gyakorlati szempontból egyformán nagyon is helyénvalók bizonyos szigorú előírások. De átértelmezésünk szempontjából: melyik civilizáció „alkalmas” arra, hogy ilyen magas morális mércét állítson fel magának? Hogy ennyi rendszabályt „gyártson”, miközben nem kérdőjelezi meg az általuk képviselt, bennük rejlő általános erkölcsi tekintélyt, és komoly erőfeszítéseket is tesz a parancsok betartására és betartatására – a saját jól felfogott érdekében?
Miközben újra és újra átolvastam a héber szöveget, nyilvánvalóvá vált, hogy a szöveg jelentése a mai nyugati civilizáció számára feltehetőleg éppen az átértelmezett fordításban rejlik, radikálisabban fogalmazva (kissé paradox módon): korunk embere pont a szöveg átiratában találhatja meg a szöveg jelentésének kulcsát. Természetesen, ha egyáltalán beszélhetünk egy jelentésről, hiszen a posztmodern megközelítések szerint bármely szövegnek több, sőt, sok jelentése van (Collins 2008, 33–34).
Óhatatlanul is a mára, a mai nyugati civilizációra asszociáltam tehát. A fogyasztói társadalom tipikus létezési módozatait végigtekintve már nem volt nehéz a megfelelő szubkultúra kiválasztása: a multinacionális nagyvállalatok világa. A vállalati környezet több szempontból is kiváló átértelmezési felületnek bizonyult: egyrészt, ez az a miliő, ahol a működőképességet nagyon szigorú és minden részletre kiterjedő (jog)szabályok biztosítják, köztük az emberi erőforrások jogainak védelmére vonatkozó szabályokkal. Másrészt, ezzel összefüggésben, a multicéges szubkultúra szoros közösségi hálót fed le: munkavállalói igen erős, ún. céges identitástudattal vagy csoport(„csapat”)szolidaritással bírnak, amelyet a felsőbb vezetés mesterséges tréningekkel (is) igyekszik folyamatosan fenntartani, erősíteni.
A Leviticus morális parancsai így lettek a modern átiratomban a multicégek dolgozóinak érdekeit védő szabályzattá, és így vált a Leviticus törvényei mögött fölsejlő abszolút tekintély, az Úr ekvivalensévé-leképezésévé „A cég” mint magasztos eszme. Az ideák világát az önzetlen segítőkészség (pl. szociális érzékenység, igyekezet az esélyegyenlőség megteremtésére) és a tisztességes verseny (fair play) képzete is idézi. S habár a fordításban explicite nem kerül elő (mert az aktuális forrásnyelvi szövegben sem jelenik meg expressis verbis): az erkölcsi parancsokkal átszőtt bibliai vallás rítusai az ún. vállalati folyamatokkal feleltethetők meg.
Mivel a céges szféra a kulturális átértelmezésemben a modern piacgazdaságot, és közvetve magát a fogyasztói társadalmat reprezentálja, a biblia szöveg üzenetét teljes egészében kortárs civilizációs keretek között közvetítem. Az üzenet pedig a következő: a társadalmi együttélést szabályozó parancsok világos normatív szabályrendszert jelenítenek meg, és az előírások formájában manifesztálódó erkölcsi értékrendnek az adott társadalom a legfőbb haszonélvezője.

Lev 19,9–20: kulturális átértelmezés

9. Amikor felszámolod irodádat, ne dobd ki a leselejtezett számítógéped, s ne szállíttasd el a felszámolásra ítélt bútoraidat!
10. A mellékhelyiségeket ne dózerold le, sőt, ne is szállíttasd el a mosdók berendezését, a rászorulóknak és a hajléktalanoknak hagyd meg! Ez a cég etikai kódexének alapszabálya.
11. Ne sikkaszd el a cég vagyonát! Ne ügyeskedj fiktív számlákkal, és ne fogadj el kenőpénzt beosztottadtól!
12. Ne nyilatkozz a sajtónak felelőtlenül, nehogy megsértsd céged jó hírnevét!
13. Ne hatalmaskodj a cég dolgozóival, ne sikkassz, ne utald át folyószámládra bérüket fizetésnapokon!
14. Ne légy diszkriminatív az iskolázatlan munkavállalókkal szemben, ne hátráltasd a romák foglalkoztatását rasszista megnyilvánulásaiddal! Tartsd be céged etikai kódexének szabályait!
15. Ne hozz korrupt döntéseket, ne hagyd, hogy az alacsony jövedelmű lelkileg, a gazdag pedig csúszópénzzel zsaroljon! Előítélet-mentesen mérlegeld munkatársaid alkalmasságát!
16. Ne indíts lejárató kampányt céged alkalmazottja ellen, ne törd derékba céges karrierjét! – etikai szabály.
17. Ne irigyeld munkatársad szakmai sikereit! De ha szükséges, motiváld a hatékony munkavégzésre, nehogy a végén még rád is rád ragadjon munkamorálja.
18. Ne keveredj bosszúhadjáratba, csillapítsd kollégáiddal szembeni vélt vagy valós sérelmeidet! Tartsd cégtársadat olyan tiszteletben, mint amilyet saját magad iránt is elvársz! – etikai szabály.
19. A cég szervezeti és működési szabályzatát tartsd be! Ne helyezz azonos beosztásba gyakorlott és gyakorlatlan munkaerőt! Ne halmozz íróasztalodra a Windows-géped mellé Apple-t is, és ne tarts magadnál iPhone-t és Blackberryt egyszerre!
20. Ha valaki szexuálisan zaklatja női munkatársát, aki ugyanúgy a cég alkalmazottja, mert érvényes munkaszerződése van, azt nem kell azonnal elbocsátani, hanem fel kell jelenteni, és a vizsgálat idejére fel kell függeszteni az állásából!

Hivatkozott irodalom

Collins, John J. 2008. A Biblia Bábel után. Történetkritika a posztmodern korban. Napjaink teológiája, 10. Pannonhalma, Bencés Kiadó.
Rózsa Huba 1995. Az Ószövetség keletkezése I. Budapest, Szent István Társulat.
Soggin, J. Alberto 1999. Bevezetés az Ószövetségbe. A kezdetektől az alexandriai kánon lezárásáig. Budapest, Kálvin Kiadó.