Lesták Eszter
Szakirodalmi összefoglalás
C. M. Carmichael 1994. „Laws of Leviticus 19”: The Harvard Theological Review 87 (3), 239–256.
A cikk szerzője a törvények eredetét kutatja, hiszen véleménye szerint a rendszertelen elrendezés abból következik, hogy a törvények különböző forrásból, helyről és időből származnak. A törvényhozók a bibliai elbeszélések alapján hozták meg a törvényeket. Végigmentek Izrael történelmi hagyományán és az ezek kapcsán felmerülő események és kérdések alapján rendelkeztek, nem pedig a saját korukban jelen levő problémáknak megfelelően.
Ezen elgondolás segítségével tárta fel a szerző a Mózes III. könyvének 19. fejezetében leírt törvények forrását, a mögöttük rejlő bibliai eseményeket.
A harmadik vers fókuszaként Józsefet jelöli meg, pontosabban József álmát, amelynek üzenete éppen a szülő iránti tisztelet ellentéte, hiszen álmának értelmezése szerint ő feljebbvaló és mindenkinek meg kell hajolnia előtte, még a szüleinek is. Apja ezért megdorgálja. Nem véletlenül szerepel a törvényben először az anya, hiszen ő ad életet a gyermeknek. A szombattal kapcsolatos rész Isten teremtésére utal, és azután, hogy József álmában a nap, a hold és a csillagok meghajolnak előtte, ez emlékeztető arra, hogy mindezeket Isten teremtette és József nem is versenyezhet ekkora megtiszteltetésért. Philo szerint az összekötő elem az, hogy a szülők olyanok a gyereknek, mint Isten a világnak.
A negyedik versben leírt törvény arra vonatkozik, hogy a bálványok készítése az embereket feljebbvaló teremtőkké tenné. József álmában Istenhez hasonló státuszba emelkedik. Az öntött istenekkel kapcsolatban az aranyborjút hozza fel, különösen Jeroboám aranyborjait, mivel többes számban áll az „öntött istenek” kifejezés. Jeroboám pedig József leszármazottja volt, így kötődik a fenti történethez és ahhoz, hogy József álmában felmerül a bálványimádás ügye.
Az ötödiktől a tizedik versig tartó részben továbbra is a dicsőítés kérdésére fókuszál, amelyet az álmok negatív olvasata vetett fel, majd áttér a pozitív értelmezésre és az aratás lesz a központi témája. A békeáldozat és az aratás hátterében is József álma áll, amelyben kéveként jelenik meg. A bibliai elbeszélés egy gonosz mészárlásról számol be Józseffel kapcsolatban, aki az álomban az imádás tárgya. Következésképpen száműzik. A törvényhozó a megfelelő levágást az imádás egyik cselekményeként jelöli meg, de a gonosz, szentségtelen levágásra koncentrál (az áldozat megevése), amely száműzetést von maga után. Az aratás után a gabonafejek meghagyása a szegényeknek arra a munkára vezethető vissza, amelyet József Egyiptomban végzett, hogy az éhség idején is legyen ennivalójuk (Gen 41,33-57).
A tizenegy és a tizenkettedik vers központjában az áll, hogy József úgy lett elszakítva népétől, hogy testvérei elrabolták (Gen 40,15). Józsefet megelőzően is ír a Biblia lopásról. Jákob elrabolta testvére, Ézsau elől az atyai áldást, és ehhez átverte apját, megtévesztette Izsákot a ruhával, hazudott a személyazonosságáról. A lopás elkövetésekor azt állította, hogy az Úr az ő Istene, tehát a két nevet egyszerre használja, hogy álcázza cselekedetét, vagyis hamisan esküszik.
A tizenharmadik versben a törvényhozó folytatja a rablás témakörét. A cikk szerzője ehhez Lábánt kapcsolja, aki megvádolta Jákobot, hogy az ellopta az isteneit (Gen 31,30). S ezzel tágabb összefüggésbe helyezi a témát, arra asszociál, hogy Lábán becsapta Jákobot és idősebb lányát, Leát adta hozzá. Azzal is vádolta apósát, hogy az sokszor változtatta bérét (Gen 31,7; 41).
A tizennegyedik vershez Ráhel esetét említi, aki eldugta apja házi bálványait (Gen 31,34-35), valamint ismét Jákob viselkedését vak apjával szemben. Hogy a törvényben miért „vak” van írva, azt azzal magyarázza a szerző, hogy a törvényhozó valószínűleg párhuzamot akart hozni a vakságra, valamint az Izsák ellen elkövetett vétek úgy indult ki, hogy Rebeka hallgatózott.
A tizenötödik versben szereplő törvényt arra vezeti vissza, hogy Izsák és Rebeka nem voltak pártatlanok, igazságosak fiaikkal kapcsolatban, és Ézsau és Jákob képében megjelenik a gyenge és az erős ellentéte. Jákob fiai is igazságtalanul bántak testvérükkel, Józseffel.
A tizenhatodik vers is József történetével magyarázható, hogy hogyan árulta el testvéreit atyjuknak, majd a testvérei ezért hogyan álltak bosszút.
A tizenhetedik vers esetében is József testvéreire gondolhatunk, akik utálták öccsüket.
A tizennyolcadik vers mögött a szerző szerint a József-történet központjában álló bosszú témája rejtőzik. József meg akarja bosszulni testvérei tettét, ugyanakkor mély szeretetet érez irántuk. A „mint magadat” kifejezés pedig nem az önmagunk iránti szeretetre vonatkozik, hanem ahogyan az egyiptomi József bánt a Kánaán földjéről érkező látogatókkal, mintha a rokonai lennének, hiszen ő is közülük való volt.
A szerző ezzel a módszerrel vizsgálja és magyarázza a Tórában szereplő törvényeket, hiszen mindegyik mögött egy-egy bibliai elbeszélés húzódik meg.
Lev 19,9–20: kulturális átértelmezés: Az emberi jogok nyilatkozata
Minden emberi lény egyenlő, egyenlő méltósága és joga van, semmilyen fizikai vagy szellemi fogyatékkal élő embert nem lehet szabadságában vagy jogaiban megkülönböztetni.
Minden személynek joga van saját tulajdon birtoklására, attól nem lehet önkényesen megfosztani.
Minden személynek joga van az igazság megismerésére, amitől senkinek nincs joga megfosztani társát.
Minden személynek joga van a maga által megtermelt javat más, akár nálánál előnytelenebb helyzetben lévő személyekkel megosztani, minthogy nem lehet vagyon alapján megkülönböztetést tenni.
A törvény előtt minden személy egyenlő, mindenkinek joga van az igazságos ítélethez, minden személy kötelessége a valósággal megegyező eskü tétele.
Senkit sem lehet embertelen, gyűlölködő bánásmódnak alávetni. Minden személynek joga van a munkához és mindenkinek, aki dolgozik, joga van ahhoz, hogy bérét annak megfelelő idejében megkapja.
Senkinek nincs joga egy másik személyt becsmérlő szavakkal illetni, szemrehányásban részesíteni. Igyekezzünk kerülni a bosszúállást, haragtartást, hogy minden emberi lény egymással szemben testvéri szellemben viseltessen.
Minden férfinak és nőnek joga van házasságot kötni és családot alapítani. Ehhez kötelessége mindenkinek figyelembe venni a másik családi állapotát.
Párosodni, mindenki csak az emberi fajon belül párosodjon.
