Végh Roland
A vonatkozó szakirodalom összefoglalása
Calum M. Carmichael 1995. „Forbidden Mixtures in Deuteronomy XXII 9–11 and Leviticus XIX 19”: Vetus Testamentum 45 (4), 433–448.
„Ne vess a te szőlődbe kétféle magot, hogy fertőzötté ne legyen az egész: a mag, a melyet elvetsz és a szőlőnek termése. Ne szánts ökrön és szamáron együtt. Ne öltözzél vegyes szövésű azaz gyapjúból és lenből szőtt ruhába.” (Deut 22,9–11)
„Az én rendeléseimet megtartsátok: Barmodat másféle állattal ne párosítsd, szántóföldedbe kétféle magot ne vess, és kétféle szövetű ruha ne legyen rajtad.” (Lev 19,19)
Carmichael 1982-ben ugyanebben a folyóiratban már publikált egy cikket arról, hogy a Deut 22,9–11-et, amely rész a „tiltott keverékekről” szól, nem szó szerinti értelmében, hanem mint a Genesis könyvének szexualitással foglalkozó részeihez írt kommentárt kell olvasni. Ebben a cikkében azt állította, hogy a papi írnok nem értette a Deuteronomium szabályait és azt szó szerint értelmezte. Mostani cikkében Carmichael azt mondja, hogy tévedett, a papi forrás nagyon is értette a deuteronomiumit.
A szerző rávilágít a tényre, hogy a kommentátorok általában szó szerint értelmezik ezt a szöveget és figyelmen kívül hagyják azokat a tényeket, hogy az izraeliták is keresztezték állataikat (Jákob története), léteztek öszvérek (2Sám 13,29), különböző magokat ültettek egy földre (Jes 28,25), a kohaniták pedig vegyes len- és gyapjúruhát viseltek. A modern magyarázók inkább a praktikum szempontjából magyarázzák a szöveghelyet; kevésbé meríti ki a földet, ha újra bevetik, mint ha egyszerre többfélével vetnék; a gyapjú és a len keveréke statikus elektromosságot termel a trópusi éghajlatban stb. Más elfogadott magyarázók a teremtéstörténetben olvasható tilalommal házasítják össze, amely tiltja a különböző fajú teremtmények vegyítését. Carmichael ezzel kapcsolatban is felhívja a figyelmet arra, hogy bár az állati eredetű gyapjú és növényi eredetű len vegyítésének tilalmára még magyarázatot adhat a Genesisben olvasható részlet, azonban abból, hogy két magot egymás mellé ültetünk, még nem fog egy újfajta növény kialakulni.
Mindezen magyarázatokkal szemben Carmichael amellett érvel, hogy a Mózes ötödik könyvében található szöveghely a Genesisben olvasható tiltott szexuális kapcsolatokról tanítja az olvasót. A szerző úgy gondolja, hogy a fent olvasható részletek mint példabeszédek olvasandók, amelyek rejtett módon és ravaszul ítélkeznek az ősatyák történelméről. Állítása szerint ezek a versek egy-egy Genesisben olvasható történetet szimbolizálnak. Deut 22,9 Júda történetét meséli el, aki vegyítette magjait (fiait) kánaánita magokkal (nőkkel) azért, hogy növelje Jákob borának (törzsének) méretét. Ebből kiindulva Deut 22,10 Dina és Sikem házasságát példázza, míg Jákob/Izrael az ökör (Gen 49,6), addig Sikem Hámor (szamár) fia, amely az ökör és a szamár párosítását vonja maga után. A satnez tilalmával párhuzamos részt szintén a Gen 38-ban olvashatjuk. A történetben Júda az évente esedékes útján volt gyapjút szerezni, amikor találkozott Támárral, aki a prostituáltak lenből készült kultikus viseletét hordta, ez pedig egyet jelent a len és a gyapjú keverésével. Összefoglalva tehát ebben a három versben a Deuteronomium Jákob leszármazottai és a kánaániták közötti szexuális kapcsolatokra reflektál.
A Leviticus kapcsán más a helyzet. Carmichael szerint, míg a Deuteronomiumban Júda Kánaánban eltöltött éveire reflektál a szöveg, addig a papi szövegekben József egyiptomi éveire találhatunk utalást. József mint már egyiptomi nem ehet együtt a testvéreivel, mivel azt tiltják az egyiptomi étkezési szabályok (Gen 43,32). A papi szerző a Lev 19,18-ban is erre gondol a szeretet kapcsán, mikor József találkozik testvéreivel és megszűnik a különbség az egyiptomi József és József ben Izrael között. Az ezután olvasható szövegrészek célja a tiltott keverékekkel, hogy emlékeztesse az izraelitákat a nemzeti identitás fontosságáról. A két különböző barom párosítása a következőkre utal a József-történetből: József testvérei pásztoremberek voltak (Gen 46,32), akiket később a fáraó megkér, hogy vigyázzanak az egyiptomi juhokra is, ezzel pedig elkezdődik a beolvadás a többségi társadalomba. A vers célja, hogy a külső behatások veszélyeire felhívja a figyelmet, mint ahogy azt már tette szó szerint is a Lev 18,3-ban.
A kétféle mag bevetésével kapcsolatos tiltás mögött József egyiptomi házassága és gyermekei állnak. Ahogy a Deuteronomiumban a szőlőskert a szimbólum, itt a mező lesz az. Az idegen mag ez esetben az egyiptomi Aszenát lesz, akitől két gyermeke születik Józsefnek, Efraim és Manasszé, ami azt is jelenti, hogy József gyökeret eresztett új hazájában. Ez a keveredés pedig a papi narratívából nézve már helytelen.
Az utolsó tiltás a satnezzel, azaz a vegyes len- és gyapjúruhák viseletének tiltásával kapcsolatos. Míg a deuteronomiumi hagyomány ezt a tiltást Júda és Támár történetével kapcsolja össze, addig a papi forrás ezt József egyiptomi társadalomba való integrációjával, azaz Aszenáttal történő házasságkötésével. József felesége – mint egy egyiptomi pap lánya – idegen templomhoz kötődik, ez Támárt idézi, aki pedig egy kultikus prostituált volt. József házassága fordulópont József egyiptomi társadalomba történő integrációjában, először egyiptomi nevet kap, később egyiptomi feleséget, valamint a fáraótól lenből készült ruházatot. József életében a ruházat kulcsszerepet tölt be, családján belül a tarka köpeny, annak elvesztése, majd egyiptomiként egy új lenruha szerzése. Így jelenik meg a len a papi szövegben. A gyapjú Izrael fiainak pásztor foglalkozásában jelenik meg, illetve abban, hogy József azt mondja testvéreinek: „mert minden juhpásztor utálatos az egyiptombéliek előtt” (Gen 46,34). Ez a mondat egyben jelzi az ellentétet is a gyapjú (juhpásztor) és a lenvászon (József új ruhája) között, vagyis József héber és egyiptomi identitásának szembenállását. A papi szöveg satnezt tiltó mondata erre az érzékeny identitásválságra utalhat a szerző Carmichael szerint. A papi forrásban az izraelita öltözködése egyben az identitása is, József egyiptomi lenvászon ruhája és belső gyapjúviselete keveredik a történetben és ezt az identitásvesztést tiltja a leviticusi parancsolat. Cefanja prófétánál is előfordul (1,8) az öltözék és az árulás-asszimiláció párhuzam: „És lészen az Úr áldozatának napján: megfenyítem majd a fejedelmeket és a királyok fiait és mindazokat, akik idegen öltözetbe öltöztek.” Ezzel kapcsolatban Carmichael egy kommentárt idéz, amely szerint az idegen viselet egyenlő az azonosulással, az önfeladással és a környező népekkel való egybeolvadással.
A satnez kapcsán, amely egy idegen eredetű szó, kifejti, hogy mit is jelenthet a különböző helyeken. A deuteronomiumi szöveghellyel összefüggésben azt állítja, hogy a satnez a prostituáltak viseletét hivatott jellemezni. Ez alapján így fordítaná a Deut 22,11-et: „Egy [izraelita] ne próbáljon magára [szexuális értelemben] satnezt [len ruhájú prostituáltat], gyapjút [tipikus izraelita viselet] és lent [a prostituáltak ruházata] együtt.” A papi szövegben Carmichael szerint a satnez az idegen lenvászon ruházatra utal, amit József viselt egyiptomiként. Ebből következőleg így kéne olvasnunk a Lev 19,19 második felét: „Kétféle szövetű ruha – satnez [idegen len ruha] – ne legyen rajta [bármilyen máson, amit egy izraelita visel].” A satnez ebben a kontextusban az elfogadhatatlan kettős identitást jelentené.
Összefoglalva kijelenthetjük, hogy a két tórai szöveghelyet nem szó szerint kell értelmezni, hanem mint példabeszédeket. Első esetben a Deuteronomiumban az idegen asszonyokkal való keveredést tiltják, utalva három Genesisben is olvasható történetre, amelyek Jákob gyermekeivel kapcsolatosak. A második esetben a Leviticusban a három tiltás József történetére vonatkozik, és nem a szexuális kapcsolatok tiltására utalnak, hanem a nemzeti identitás fontosságára és kettős identitás megszüntetésére.
A választott kulturális kontextusról
A kijelölt bibliai szakaszról egy olyan kulturális kontextusra asszociáltam, amelyben a Lev 19,9–20-ban megjelenített társadalmi viszonyok fellelhetők, és a jellegzetes jogi nyelvezetnek is létjogosultsága van. Így választottam kulturális átértelmezésem színhelyéül egy gyermektábort, amelyet vallásos, hívő gyülekezet működtet, meglehetősen nomád környezetben.
A tábor az a hely, ahol együtt lehetnek a gyerekek, közösségben, a hétköznapokból kiszakítva, és ahol az egészséges, balesetmentes, békés együttlétet szabályokkal teszik lehetővé. Különösen igaz ez egy vallásos, nomád táborra.
Köztudott, hogy a gyermekek nyelve, a gyermeknyelv sajátos nyelvváltozata valamennyi nyelvnek, de talán kevésbé ismert tény, hogy az a nyelvváltozat is közel ennyire sajátos, amellyel a felnőttek beszélnek a gyerekekhez. Értelmezésemben így a Lev 19,9–20 aprólékos, minden részletre kiterjedő intelmei, és kissé lekezelő magyarázatai a felnőttek gyermekekkel való kommunikációjában ölt testet, még ha csak egy tábori szabályzat keretein belül is.
A vallásos táborok szabályzatai hivatalos szövegeikben a Biblia erkölcsi parancsaira-tanítására hivatkoznak, ezért a vallási színezet fontos összetevőjét alkotja e nyelvváltozatnak. És mivel az erkölcsös nemzedék nevelése elsődleges szempont, jelentősége van a jövőre vonatkozó intelmeknek is. Így az utolsó vers is hiteles tud lenni egy ilyen vallási-kulturális közegben.
Lev 19,9–20: kulturális átértelmezés
[Szentek legyünk, mert Isten az Örökkévaló is szent, mondta Mózes mesterünk. De mi is kell ehhez?]
Tábori Szabályzat
Fontos, hogy ha a földjeinken aratás van, akkor azok széleit ne arassuk le, az elhullott kalászokat pedig ne szedjük fel, ugyanígy kell tenni szüret idején is, azért, hogy a köztünk élő szegények és bevándorlók eledelhez jussanak. Ezt is az Úr mondta a mi Istenünk.
Gyerekek, nem szabad sem lopni, sem hamisat állítani, pláne tilos a mi embertársunknak hazudni. Feleslegesen ne esküdözzünk az Örökkévaló nevére, mert azzal megsértjük az ő, a mi Istenünk nevét. Ne fenyegessük a barátainkat, ne raboljunk tőlük, a dolgozók bérét pedig még aznap fizessük meg. A süketet se bántsuk meg a vakot se, ezzel féljük az Istent, Ő Örökkévaló. Ne ítélkezzetek igazságtalanul, ne az alapján tegyetek igazságot, hogy valaki szegény, se az alapján, hogy valaki gazdag, csak az igazság alapján ítéld meg a te barátaidat. Ne pletykálkodjatok, a vérbosszú tiltott. Gyűlölni nem szép dolog, ne tegyetek így. Ha valaki rosszul viselkedik, szóljatok rá, ne ti viseljétek a büntetést. Ne akarjatok bosszút állni és haragot se tartsatok, úgy szeressétek barátaitokat, ahogy ők szeretnek titeket, ezt mondja Isten is. Az Ő szabályait meg kell tartani, ne vegyítsétek a tenyésztett állatokat és a földet se vessétek be vegyesen, ne vegyetek magatokra vegyes anyagú ruhát. Ha pedig felnőttként asszonnyal hálnátok, sőt össze is bújnátok, az a nő ráadásul már valaki másé, se nem vált el, se tőle el nem váltak, hogy szabad legyen, az ügy ki kell legyen vizsgálva, de a nőnek baja nem eshet, mert ő még másé.
