Ókor

Cikksorozatunk tematikáját eddig a „Biblia-fordítás: elmélet, gyakorlat” című szeminárium anyagához igazítottuk (ELTE BTK, Assziriológiai és Hebraisztikai Tanszék, hebraisztika szak, 2011/2012-es tanév, tavaszi szemeszter). A bibliafordítás elméleti hátterét és gyakorlati alkalmazását így elsősorban az órai feladatokkal összefüggésben, valamint a kurzus vendégelőadója, Kustár Zoltán bibliarevíziós tapasztalatai alapján tárgyaltuk. Nem került még szóba azonban a mindenkori műfordítóverseny szituációja, amelyet a 2012-es tavaszi félév végén aktuálisan az MA-s kurzus hallgatói is megismerhettek.
Ebben a bejegyzésben erről a sajátos szituációról lesz szó, Koltai Kornélia korábban publikált írásának felhasználásával.
Az írás, amely a nyomtatott Ókorban jelent meg (11 (2), 50–58; portálunk archívumából itt letölthető), az ELTE BTK Ókortudományi Intézete által 2010-ben megrendezett műfordítóverseny során felmerült gondolatokat összegzi: a bibliafordítás versenyszituációs nehézségeit, versenyszituációs mechanizmusát taglalja (főként kérdésfelvetések formájában), bemutatja a szövegválasztás és a díjazás szempontjait, valamint a három díjazott alkotást – Kelenhegyi Andor, Götz Andrea és Susánszki Judit Énekek éneke 4. fejezetének műfordítását – is közli.