Ókor

Magazin

Megjelent: New Approaches to Horace’s Ars Poetica, MD 72 (2014), eds. Ferenczi/Hardie

2014. 07. 14. 15:57
tabel

2012 szeptemberében az ELTE BTK Latin Tanszéke és az MTA BTK Irodalomtudományi Intézete nemzetközi konferenciát rendezett Horatius Ars Poeticájának értelmezéséről, olyan nemzetközi hírű klasszika-filológusok részvételével, mint Michèle Lowrie, Philip Hardie vagy Jürgen Paul Schwindt. A konferencián elhangzott előadások többsége, kiegészülve további élvonalbeli kutatók írásaival, a napokban látott napvilágot a Materiali e discussioni per l’analisi dei testi classici című folyóirat tematikus számaként, Ferenczi Attila és Philip Hardie szerkesztésében, „New Approaches to Horace’s Ars Poetica” címmel (MD 72, 2014).

A tematikus szám belső címoldala és tartalomjegyzéke INNEN letölthető.

A szerkesztők az előszóban három okát nevezik meg annak, hogy miért szükséges a 21. század második évtizedében újraértelmezések tárgyává tenni Horatius Ars Poeticáját, nem tagadva további motivációk lehetőségét sem:

1)      Még mindig kérdés, minek tekintsük ezt a szöveget: költői levélnek, tanító költeménynek, vagy ezek paródiájának? Az Augustus-kor a költői önreflexió virágkora volt – ehhez képest az AP látszólag nem reflektál a korabeli római költészet alapkérdéseire, alapvető műfajaira. Mit kezdjünk ezzel a helyzettel, tekintettel akár az elsődleges befogadás korára, akár a gazdag recepciótörténetre, amelyből szépen kiolvashatóak a mű sokféleképp érthetőségének nyomai?

2)      Még mindig kérdés az AP viszonya a görög forrásaihoz. Hiába tudunk vagy sejtünk egyre többet a korabeli esztétikai vitákról – Horatius címzettjei, a Pisók annak a Philodémosnak a tanítványai voltak, aki a didaktikus költői levél modelljeként szolgáló neoptolemosi poétikai felfogás kritikusa volt –, továbbra is aktuális a kérdés: hogyan helyezzük el ezek kontextusában a horatiusi szöveget?

3)      Még mindig – sőt egyre inkább – kérdés az AP viszonya Horatius többi költői művéhez. Az ódák és a szatírák innovatív újraértelmezéseinek ismeretében itt az ideje megszüntetni az AP „izoláltságát” az életművön belül, és a más műfajok esetében bevett interpretációs technikákat az AP esetében is kamatoztatni. Hiszen ne feledjük: nemcsak a költészetről szól, hanem maga is költői mű.

A tanulmányok ezeknek a kérdéseknek (és hasonlóknak) a nyomába eredve boncolgatják a horatiusi Ars Poetica értelmezésének legaktuálisabb problémáit. A tematikus szám megjelentetésére – akárcsak a konferencia megrendezésére – az OTKA K77426 („Horatius és az antik esztétikai gondolkodás”) projekt keretében került sor.