♦ szöveg: Tóth Noémi ♦ képek: Meszleny Anna és Tóth Noémi ♦ a képek a bejegyzés végén találhatók ♦
2017 nyarán Bencze Ágnes, a PPKE, Művészettörténeti Tanszékének docense vezetésével kutatási projekt kezdődött, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karának, a Reggio Calabria-i Nemzeti Régészeti Múzeumnak és Calabria régió régészeti Főfelügyelőségének továbbá az École Française de Rome-nak az együttműködésében. A kutatási program tudományos jelentősége mellett azért is érdemel figyelmet, mert első ízben teszi lehetővé magyar egyetemi hallgatók és frissen diplomát szerzettek számára, hogy közvetlenül, a lelőhelyükön találkozzanak ókori görög leletanyaggal. A leletfeldolgozás első tíz napjában Reggio Calabria Régészeti Múzeumában, a második részében, immár restaurátorral kiegészülve, az antik Medma területén, a Rosarnoi Régészeti Múzeumban dolgoztunk.
Medmát az ismertebb, szintén dél-itáliai Lokroi városállam alapította, valószínűleg a Kr. e. 6. század elején. A történeti források és a régészeti emlékanyag egyaránt azt sejteti, hogy Lokroi a Kr. e. 5. század utolsó harmadáig szoros együttműködésben élt, bizonyos értelemben kisebb „birodalmat” alkotott két „leányvárosával”, Medmával és Hippónionnal. Az általunk vizsgált fogadalmi terrakotta figurák tömegével kerültek elő a Rosarnóban (az ókori Medma romjai fölé épült modern településen) folytatott ásatásokból. A Kr. e. 6. század végén és az 5. század első felében itt készült terrakották nagy része álló vagy trónon ülő nőalakot ábrázol: kezükben gyakran valamilyen tárgyat (madarat, ládikát, néha kisméretű emberalakot) tartanak, frizurájuk, fejdíszük és ruházatuk változatos. Hasonlóságuk a Lokroi Persephoné-szentélyében előkerült híres pinaxokon (reliefes terrakotta-táblákon) látható alakokhoz azt sejteti, hogy ezek a szobrocskák is az Alvilág Királynőjét illetve az ő kultuszában részt vevő hajadonokat ábrázolják. Medma és Hippónion szentélyeiről és kultuszairól azonban jelenleg még nem rendelkezünk elég ismerettel: a fogadalmi ajándékként felajánlott terrakották feldolgozásától remélhetjük azt is, hogy idővel pontosabb képet alkothatunk majd az itt tisztelt istenekről és a tiszteletükre bemutatott rítusokról.
Az első jelentős fogadalmi lerakat felszínre hozatala Paolo Orsi nevéhez fűződik, aki 1912 és 1913 között vezetett feltárást a városka Calderazzo nevű részén. A területen a további évtizedek során ásatásokat és kutatásokat folytatott Salvatore Settis, Maria Teresa Iannelli és Maurizio Paoletti is, azonban Paolo Orsi 1913-as publikációja óta – amelyben csak egy gazdag válogatás jelent meg – eddig még nem történt meg az átfogó, teljességre törekvő feldolgozása ezeknek a fogadalmi leleteknek. Az idén induló kutatási projekt elsőként vállalkozik az ezres nagyságrendben előkerült terrakotta kisplasztikai anyag áttekintésére. Ebből a célból kezdődött meg az összes, kb. Kr. e. 550 és 450 közé tehető példány vizsgálata, ha lehetett, restaurálással előkészítve, hogy összeállíthassuk belőlük a formai típusrepertoárt, az ikonográfiai repertoárt és a technikai megfigyeléseket is bevonva képet alkothassunk a szobrocskákat előállító műhelyekről. A vizsgálatunk első lépése a tárgy részletes leírásából állt, sorra véve az anyagát, készítésének technikáját, sérüléseit, valamint létrehozva egy kiindulási alapul szolgáló típus-rendszert. Az adatbázisunkba ilyen módon történt felvétele után, fotódokumentációt készítettünk. Munkánkat segítette a restaurátor közreműködése, mivel a szobrocskák jó részét még a száz évvel ezelőtti ásatások óta rajtuk maradt földréteg és az időközben lerakódott por borította. Nem ritkán lehetőség volt töredékekből többé-kevésbé teljes alakok összeállítására is.
A munka mellett jutott idő a terület közelebbi, tudományos megismerésére is. Egyik délután a Főfelügyelőség munkatársaival ellátogathattunk Locriba, ahol az ókori Lokroi hatalmas területének egyik részén részletes idegenvezetést kaptunk a Torinoi Egyetem éppen ásatást folytató régészeitől. Megtudhattuk, hogy a régészek számára is mennyire összetett feladat értelmezni az itteni kultuszokkal összefüggésbe hozható bonyolult régészeti jelenségeket. Következő célunk a pár kilométerre fekvő Gerace volt, a kora középkorban Lokroi területéről a közeli magaslatokra menekült lakosok által alapított város, ahol az idén nyáron javában folyt a normann katedrális restaurálása, amelynek munkálataiba rendkívül szórakoztató betekintést nyertünk.
Az egyik szombaton ellátogattunk Vibo Valentiába, vagyis az antik Hippónionba is. A régészeti múzeumban megismerhettük az itteni fogadalmi lerakatok anyagának egy részét, amelyekben ugyanúgy feltűnt az általunk már Reggióban és Rosarnóban megismert trónoló nőalak ikonográfiai típusa. Ámulattal töltött el minket a külön teremben kiállított hippónioni aranylemez, melynek szövegét érzékletes módon felolvasva hallhattuk, miközben a lépcsőkön leereszkedtünk a kiállított tárgy felé. Vasárnap pedig újra visszatértünk Locriba, és megtekintettük a helyi gyűjteményt, valamint alaposabban bejártuk a romterületet.
A munkanapok végén gyakran ellátogattunk a Reggio Calabria-i Nemzeti Régészeti Múzeumba és megtekintettük a gyűjteményt. A Múzeum csütörtökönként és szombatonként éjszaka nyitva tartott, ilyenkor helytörténeti előadásokon, tematikus vezetéseken és koncerteken vehettünk részt.
Az egy hónapos kutatásban részt vevők rengeteget tanulhattak Magna Graecia ezen területének történetéről, a helyi kultuszok értelmezéséről, a terrakotta-szobrok gyártásának mikéntjéről, továbbá az olasz nyelvről, kultúráról, gasztronómiáról és mindenről, ami ennek a nagyszerű kutatási projektnek a velejárója volt. A kutatás idei résztvevői voltak: Bencze Ágnes, Meszleny Anna, Hajdú Attila, Rostás Zita és Tóth Noémi.
Bibliográfia
Orsi, P. 1913. „Rosarno (Medma?). Esplorazione di un grande deposito di terrecotte ieratiche”: Notizie degli Scavi di Antichità Suppl., 55–144.
Paoletti, M. – Settis, S. 1981. Medma e il suo territorio. Matieriali per una carta archeologica, Bari.
Miller Ammerman, R. 1985. „Medma and the Exchange of Votive Terracottas”: Papers in Italian Archaeology 4, 5–19.
Lattanzi, E. – Iannelli, M. T. – Luppino, S. – Sabbione, C. – Spadea, R. 1996. Santuari della Magna Grecia in Calabria, Napoli.
Bencze, Á. 2013. „A dél-itáliai görögök túlvilágjárásai”: Ókor. Folyóirat az antik kultúrákról 12/1, 38–46.
Képek:
